Nekünk semmi?
2012 január 26. | Szerző: frankiegoestohollywood
Talán mire megnőnek, már nincs velük probléma, és mi szülők nem szorulunk tanácsra?
Anyukám mindig azt mondta (gondolom a másé is), hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. És hogy ez így van, arra mindenki rájön előbb-utóbb. Én is ismerek olyan gyereket, akivel soha nincs gond, jól tanul, nem jár sehová, segít a szüleinek, rendben van a szobája stb. Az én gyerekeimre egyik másik jellemző, de mind egyszerre?! De mint tudjuk semmi sem fekete-fehér, mindenütt van valami. Az unokatesóm volt ilyen rendes gyerek. Istenem mit hallgattam kamaszkoromban, hogy bezzek K. jól tanul, nem bulizik, nem beszél vissza, és ó egek! hajnalig beszélget az anyjával… Aztán K. ugyan elvégzett egy főiskolát, de nem dolgozik a szakmájában, 3 házasságból 4 gyereke van, és nem áll szóba az anyjával holmi örökség miatt. Azóta nem nagyon emlegetik családi körökben…
Mondjuk a beszélgetés a szülőkkel nagyon fontos. Csak ki kell várni, hogy ők akarjanak beszélgetni. És akkor félretenni mindent, mert ha nem oda figyelsz, már vissza is bújnak a tüskés páncéljuk mőgé, amivel néha akaratlanul is megsebeznek. Nagyon szeretem, amikor mind ott vannak velem, és sorban bekapcsolódnak a beszélgetésbe, ami szólhat bármiről, tegnap például a felsőoktatási törvényt vittatuk meg az érintett egyetemista, a jövőre felvételiző, és a közpiskolába készülő társaságában. Volt itt minden érvek, ellenérvek, “minek az a sok jogász,” “de ha valaki az szeretne lenni és szívvel lélekkel csinálná, de nem lesz pénze….” És ilyenkor minden más is szóba kerül pl. a néha tragédiába hajló pénzzügyeink, a vállalkozásunk nehézségei, vagy éppen a tágabb család problémái(a sógoromék válnak), vagy a barátaik gondjai. De általában nevetéssel zárul minden beszélgetés hála a gyerekeim jó humorának.
Újra…
2012 január 25. | Szerző: frankiegoestohollywood
Kicsit kimaradtam:))) Sajnos az anyósom betegsége és saját elfoglaltságaim miatt nem írtam régóta. De anyós jobban van, én meg úgyis elfoglalt vagyok mindig,hát ez is bele kell hogy férjen.
A gyerekeim még mindig kamaszok. Mind. Aki 21 éves, aki 17 és aki 13 az is.
Most a kicsi (13) kezd az idegeimen táncolni. Egyébként is ideges vagyok, az anyagiak miatt, meg fogyózom is, meg most leszek nagylány:)))hát mondhatjuk feszült vagyok,és ez a gyerek, akivel meg baj se volt sose, hát most kibírhatatlan. Az csak hagyján, hogy flegma, húzgálja a száját, de hogy mindenért sír?! Mint egy hímestojással úgy kell vele bánni. A nagylányom , aki vizsgaidőszak végeztével itthon lézeng, azt mondta neki gyereke se lesz, mert az “agyára megy ez a kamaszkor”! És hogy bírom én ezt?! Rámosolyogtam és közöltem, hogy lassan 10 éve kamasz legalább egy valaki a családban, és a szájhúzogatás csak a kezdet, mert volt már rosszabb is… Na erre megsértődött, hogy mit piszkálom még évek múlva is. Erre jön az öccse (17), hogy bezzeg ő. Illetve Ő! Mert Őt tényleg csak nagy betűkkel lehet emlegetni, a hatalmas egója miatt! Hát mondjuk annyira tényleg nem problémás mint lehetne, de az öntudata felér az egekbe. Szóval ők ketten már túl vannak eme problémán, hogy kamaszkor(szerintük), és elképedve nézik a húgukat. Én meg őket!
Punk, rocker, deszkás…….
2010 november 16. | Szerző: frankiegoestohollywood
Hát igen… Azok a legendás kamaszévek. Úgy kezdtük, hogy feketébe öltözött. Zenekaros póló, aztán kockás ing, bakancs, majd fekete köröm, fekete száj,fekete haj.És minden minden fekete.Meg az “ékszerek”. Csupa vas és bőr. Apa akkor akadt ki, amikor a nyakában egy szerinte nyakörvvel jelent meg kb. 5 cm-es kiálló tüskékkel.Na az volt az a darab ami a kukában végezte….
13 évesen kilógott az ablakon, mert egy pasi várta. Lebukott, mert apát behívták éjszaka géphiba miatt és szembetalálkozott az otthon “alvó” gyerekével…Na volt is egy pofon, és szobafogság, és hosszas beszélgetés, és sírás. Aztán volt ivás a haverokkal, már gimisen.És hosszú hajnalig tartó bulik ..
.És most bölcsész és okos és jó és tiszta apja:)))
A fiunk hazahozta a közös osztályképet. Na… Az én gyerekem a többiekhez képest aktatáskás, öltönyös úriember:))) Pedig csak egy átlagos tizenéves, farmerban, sportcipőben.
Mintha a fiatalkorúak börtönében készült volna… A fiam, meg vagy még kettő kilóg a sorból… És hát a lányok is … Pedig láttam már sok mindent (lásd fent), de némelyik mintha prosti lenne. Ja és ez gimnázium. Mi lehet egy szakiskolában??:((( Az ismerősöket szoktam a képpel riogatni ( a nyagyiknak meg sem mertem mutatni)
A fiam egyébként nem rossz gyerek. Nagy svihák, de rendes.Most már….. Mert ugye ő is volt kisgyerek, és ő az igazi középső gyerek. A nagykönyvben leírtak szerint. Nála nem volt ( és most sincs), hogy ne figyeljünk rá. Mindig volt valami, ami miatt vele kellett foglalkozni.Ha kellett betegséget produkált, ha kellett verekedett a suliban. Volt olyan év általánosban, hogy betelt az ellenőrzője a sok beírás miatt:((( Egyébként meg okos, jó tanuló,de néha idegesítő gyerek, aki mindig kérdez, és mindig mindent tud. Muszáj mindent tudnia. És mindent megmagyaráz. Ő az aki mindig azt mondja a végén, hogy “de….”.
Viszont nem volt semmi “kilengése”, úgymint 10 centis taréj a fején, piercing, fekete ruhák stb. Na jó, volt hosszú haja, de levágatta, mert mindig lánynak nézték:))))
Na és a kicsi. Aki már nem is olyan kicsi,12 éves múlt, és kezdődik, igen kezdődik a kamaszkor!!!
És így van nekem egy kamaszkorból kifelé menő gyerekem, egy éppen kamasz gyerekem, és egy kamaszkorba lépő gyerekem. És nincs soha nyugalom, és csend, és béke:))) ( De nem is azért lett 3 gyerekem, hogy nyugodtan éljek.) Szóval így állunk most.
A nagylány
2010 november 15. | Szerző: frankiegoestohollywood
Hát ha már az egész hétvége róla szólt, ideje bemutassam a nagylányomat. Azt gondolná az ember, ha már egyetemista a gyereke, valamivel könnyebb lesz ( legalábbis vele ), de ÓRIÁSI tévedés!!!
Mikor érkezik haza, már előző este szól, hogy mikor mehetek érte az állomásra, mert “annnnyira nehéz a bőrönd, és ooooolyan sokat gyalogol egyébként az egyetemre menet.( Villamossal jár…) Na mindegy egy jó anya megy. Aztán elviszi a kocsit, mert megy a nagyanyjához. Anya átszervez, mert kellett volna a kocsi…
Szombaton kívánságebéd főzése. Vasárnap is. Plusz amit vissza kell vinni a következő hétre. Süti?! Hát hogyne. Mert egy jó anya főz.
Szombat este színház. Közel van, gondoltam sétálunk. Hát Ő, nehogy már sétáljon. Apa örvend, mert szintén autómániás és lusta. A kicsi dettó. A középső nem is jön.
Indulás előtt toporgás, mert annyit készülődik mintha a milánói Scalaba mennénk, nem ide a művházba. Színház után lazán közli, hogy buliba megy. ( És 3 óra hajnalban mikor hazaér….) De egy jó anya várja.
Másnap anya főz lásd fenn, és pakol. A gyerek egyrészt délben kel,másrészt fáradt így majdnem lekési a vonatot. Vonat el, rajta a gyerekkel. Anya leereszt.
Este telefon. Ja hát elfelejtettem, hogy kellene pénz….. Légyszike tedd már rá holnap a számlámra!! A jó anya megy és várakozik és pénzt küld, és csak titokban szitkozódik a foga közt. Mert a jó anya szeret. Még ilyenkor is.
És hálát ad, hogy a punkrocker kamaszkor után már” csak ” ennyi vele a baj.
Folyt.köv punkrocker korszak….
Na végre
2010 november 13. | Szerző: frankiegoestohollywood
Legalább 5 bejegyzésem volt már és nem akar publikálni csak ment és áll a rendszer… Makacsabb, mint a gyerekeim.
Kezdetnek annyit, hogy 3 kamasz gyerekem van. Hárman háromfélék. Hiába próbáljuk úgyanúgy, és ugyanazt nyújtani mindnek, mégsem működik egyformán. 19,16,11 évesek 2 lány 1 fiú.
Volt már nálunk sok minden. Punk korszak, dackorszak, éjszakai elszökés, ivás, titkos cigizés, (és nem titkos), testvérháború, és összefogás, megbukás, és kitűnő tanulás.
Egy apa aki a kamaszkorát illetően néha amnéziás és egy anya, aki mindig menti a menthetőt, hallgat és néha elhallgat, vagy kiabál, de ezt senki nem veszi komolyan…
Nekünk semmi?folyt.köv.
2012 január 26. | Szerző: frankiegoestohollywood
Szóval eltértem a témától, arról akartam elmélkedni, hogy miért nincs nagyon sok kamaszokkal foglalkozó cikk. Talán, mert érzékeny téma. Talán, mert tanácsokat lehet osztogatni, de a való életben ezek a tanácsok nem működnek valamiért. Talán, mert minden kamasz, minden család más és más.
Az az igazság, hogy itt kemény dolgokról is szó van. Pl a fiam barátja elköltötte a kolidíjat, aztán azt mondta ellopták tőle. A koliban kihívták a rendőrséget, és eléggé elfajult a dolog mire bevallotta, hogy ő költötte el, csak nem merte? akarta? bevallani. Mit tudtam mondani az anyukának? Egy nagy semmit, mert az hogy én hogyan reagálnám le az egy dolog, de ő másképp látja az egész helyzetet.Ő azt mondta, majd megmutatja a gyereknek, hogy ki a főnök, kivették a koliból, mert valaki rossz hatással volt rá, és gondolkoznak a suliváltáson is, bár a gyerek azt nem akarja. Én szintén kivettem volna a koliból, de nem azért hogy megmutassam ki a főnök. És próbálnék beszélgetni vele.De azt csak úgy lehet,ha a gyerek is részt vesz a beszélgetésben, nem csak hallgat.
Vagy itt van az ital, a szórakozás, a drogok.Hiába beszélsz róla, óva inted, félted, ott van karnyújtásnyira, és a haverok sok hülyeségbe belevihetik. Bizalom kell(ene) a szülő és a gyerek közt, hogy elmondhassa a kételyeit, az esetleg megtörtént dolgait. És ez a bizalom nagyon törékeny dolog. Tudom, hogy a szórakozóhelyeken ott a drog, milliószor elmondtam, hogy csak előtte kinyotott üvegben fogadja az innivalót, ha már inni kell… De pár sör után odafigyel még?Mi odafigyelnénk?
Na ezért nincs sok kamaszokról szóló oldal… Mert itt már nem nevelési problémák vannak, a neveléssel ilyenkor már elkéstél.A kisbabából lassan felnőtt lesz, és lehet hátat fordít mindannak, amit te útravalónak adtál neki.És nincs kivételes család, mert mindenhol előfordulhat, hogy rossz felé indul a gyerek, legyen a szülő professzor, vagy traktoros.Én nem is tudom min múlik….
Oldal ajánlása emailben
X